Bibliai gondolatok- János evangéliuma, 4. fejezet

Jézus és a szamáriai asszony.

“41Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – 2noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai –, 3elhagyta Júdeát és visszatért Galileába, 4így keresztül kellett mennie Szamárián. 5Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. 6Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő. 7Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” 8Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. 9A szamáriai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal.] 10Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” 11„Uram – mondta erre az asszony –, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? 12Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” 13Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. 14De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” 15Erre az asszony kérte: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom meríteni.” 16Jézus így válaszolt: „Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!” 17„Nincs férjem” – felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed, 18mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál.” 19„Uram – válaszolta az asszony –, látom, próféta vagy. 20Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.” 21„Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. 22Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. 23De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. 24Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” 25Az asszony azt felelte rá: „Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad.” 26Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” 27Közben visszatértek tanítványai, s meglepődtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: „Mit akarsz tőle?” Vagy: „Miért beszélgetsz vele?” 28Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek: 29„Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?” 30Az emberek kitódultak a városból, és odasereglettek hozzá. 31Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél!” 32De ő azt felelte: „Van eledelem, csak nem tudtok róla.” 33A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: „Csak nem hozott neki valaki enni?” 34Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott. 35Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra. 36Az arató már most megkapja bérét, s termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat. 37Mert igaza van a szólásmondásnak: Más vet és más arat. 38Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az ő munkájukba álltatok bele.” 39Abból a városból sokan hittek benne a szamáriaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: „Mindent elsorolt, amit csak tettem.” 40Amikor a szamáriaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. 41S az ő szavát hallva még többen hittek benne. 42Meg is mondták az asszonynak: „Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”

A királyi tisztviselő fiának meggyógyítása.

43A két nap elteltével folytatta útját Galilea felé. 44Jézus maga állapította meg, hogy saját hazájában nincs a prófétának becsülete. 45Mégis, amikor Galileába ért, a galileaiak szívesen fogadták, mert mind látták, amit az ünnep alkalmával Jeruzsálemben tett, hisz ott voltak az ünnepen. 46Így újra a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. 47Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste, és arra kérte, menjen el, gyógyítsa meg a fiát, aki már a halálán volt. 48Jézus azonban így szólt: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” 49De a királyi tisztviselő tovább kérlelte: „Gyere, Uram, mielőtt még meghalna a fiam!” 50Jézus megnyugtatta: „Menj csak, él a fiad!” Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és elindult haza. 51Útközben elé jöttek szolgái és jelentették, hogy él a fia. 52Megkérdezte tőlük, hogy melyik órában lett jobban. „Tegnap, a hetedik óra körül hagyta el a láz” – felelték. 53Akkor az apa ráeszmélt, hogy épp ebben az órában történt, hogy Jézus azt mondta neki: „Él a fiad.” És hívő lett egész házanépével egyetemben. 54Ez volt Jézus második csodajele, amikor Júdeából Galilea felé tartott.”

Forrás. www.szentiras.hu

Egyházmegyei liturgikus énekverseny 2024

A Liturgikus énekverseny egyházmegyei fordulóján a szombathelyi szervező lelkészség Szent Pál Kamarakórusa ezüst minősítést ért el, és továbbjutott a döntőbe. 

Kórustagok:

Burkus Noémi

Oroszné Koleszár Mária 

Kocsis Márta 

Mitrovka Mihály 

Szabó Gyula 

Sidor Jurij 

Gratulálunk az eddig elért eredményhez. Köszönjük Kocsis Mártának a szervezést és Vámosi Gergelynek a videókat.

Elek Antal atya

Beszámoló a 2023-as rönöki nyári táborozásról

A Rönöki Árpádházi Szent Imre Herceg Templom Alapítvány az idén is megrendezte a keresztény fiatalok táborozását. Idén a tábor megtartása előtti nagyon csapadékos időjárás miatt nem sátrakban lettünk elszállásolva, mivel a tábor területe erősen átázott, így a sátorcövekek nem tudták biztosítani a sátrak masszivitását, állóképességét.
Persze ez a probléma nem akadályozhatta meg, hogy a rendezvény idén is nagyon jól sikerüljön. Egy római katolikus plébánia lett a tábor helyszíne Vasszentmihályon, csodálatos környezetben. Táborunk tematikája idén a szép; értékes; történelmi; egyházi dolgok, számunkra értékek megfogalmazása volt, amiben a fényképezőgépek, okos telefonok általi használata volt segítségünkre. Vas- és Zala vármegye, a trianon előtti, jelenleg burgenlandi területek felfedezése nyújtott csodálatos élményeket.
Táborunkat végigkísérte a sport, kultúra, szórakozás, lelki megerősödés. Mindenki elkészítette a számára legkedvesebb pillanatokról a fényképeket. A fényképeknél a megbeszélés alapján a lehetőleg szereplők nélküli pillanatok voltak a fontosak. A legsikeresebb fényképek közül egy kis csokorral szeretnénk kedveskedni Önöknek és az idei tábor segítőinek.
Ha Isten segít, jövőre folytatjuk.
Pusztai László a tábor lakói nevében

Köszönjük Laci bácsinak a már évek óta megszervezett táborokat, amelyen görögkatolikus fiatalok is részt vehetnek.

Elek Antal atya

Az elmúlt év egyik szép emléke..

Az korábbi években a karácsonyi Szent Liturgia után a közösség tagjai egy kis műsorral készültek a jelenlévő híveknek. A 2023-as év karácsonyán egy felnőtt betlehemest tanultak be Kocsis Márti vezetésével. Utólag is köszönjük a szervezést és azoknak is, akik vállalták a felkészülést. Köszönjük ezt a szép emléket!

Elek Antal atya

Fülöp érsek atya előadása Szentgotthárdon-2024.01.17. 18 óra

Fülöp atya a szinódusi út tapasztalatait osztja meg a hallgatósággal.

A Keresztény Megmozdulásokért Egyesület Szentgotthárd újabb találkozót szervez. Ezúttal a Keresztény szerda esték sorozaton belül tart előadást náluk Kocsis Fülöp érsek-metropolita. Fülöp atya a szinódusi út tapasztalatait osztja meg a hallgatósággal. 

Időpont: 2024. január 17. szerda, 18.00 óra

Helyszín: a Szentgotthárdi Ciszterci Apátság – Refektórium

A belépés díjtalan!

Szeretettel várják az érdeklődőket. 

Forrás: Szentgotthárdon tart előadást Fülöp metropolita atya | Hajdúdorogi Főegyházmegye (gorogkatolikus.hu)

Ószövetségi Szentatyák vasárnapja – 2023.12.24.

Bibliai gondolatok

Olvasmány: Kol 3,12-16

Testvéreim! Mint Isten szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget és türelmet! Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van valaki ellen! Ahogy az Úr is megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek! Mindezek fölé pedig öltsétek magatokra a szeretetet, mert ez a tökéletes kötelék! Krisztus békéje uralkodjék szívetekben, hiszen erre kaptatok meghívást az egy testben. Legyetek hálásak! Krisztus igéjének teljes gazdagsága találjon otthonra közöttetek: tanítsátok és intsétek egymást nagy bölcsességgel; hálatelt szívvel énekeljetek zsoltárokat, himnuszokat és ihletett dalokat Istennek!

Olvasmány: Zsid 11,9-10.32-40

Testvéreim! Ábrahám hit által költözött át az ígéret földjére mint idegen földre, és sátrakban lakott csakúgy, mint Izsák és Jákob, ugyanannak az ígéretnek az örökösei.
És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Ezek a hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját zárták be, tűz hevét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, és idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok kapták vissza halottaikat feltámadás révén. Megkínoztak viszont másokat, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadásban legyen részük. Mások a megszégyenítés és a megkorbácsoltatás próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, karddal megölték őket. Juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ. Bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. És mindezeken – noha hitük okán jó tanúbizonyság szólt mellettük – nem teljesült be az ígéret. Isten ugyanis számunkra valami jobbról gondoskodott: azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.

Evangélium: Lk 18,18-27

Abban az időben egy ember jött Jézushoz, kísértvén őt és mondván: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus pedig ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.” Az így szólt: „Ezeket mind megtartottam ifjúkorom óta.” Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még neked. Mindenedet, amid csak van, add el, és oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben! Aztán jöjj, és kövess engem!” Ennek hallatára az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt. Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: „Milyen nehezen jutnak be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Erre, akik hallották, így szóltak: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Ő pedig ezt mondta: „Ami lehetetlen az embereknek, lehetséges az Istennek.”

Evangélium: Mt 1,1-25

Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája. Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól. Fáresz nemzette Ezront, Ezron nemzette Árámot. Árám nemzette Aminadábot, Aminadáb nemzette Nászont, Nászon nemzette Szalmont. Szalmon nemzette Boászt, Ráchábtól. Boász nemzette Obedet, Ruttól. Obed nemzette Jesszét, Jessze pedig nemzette Dávid királyt.
Dávid király nemzette Salamont Uriás feleségétől. Salamon nemzette Roboámot, Roboám nemzette Abiját, Abija nemzette Ázát. Áza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jórámot, Jórám nemzette Oziást. Oziás nemzette Jotámot, Jotám nemzette Áházt, Áház nemzette Ezekiást. Ezekiás nemzette Manasszét, Manassze nemzette Ámónt, Ámón nemzette Joziját. Jozija nemzette Jehoniját és testvéreit a Babilonba való elhurcoláskor.
A Babilonba hurcolás után Jehonija nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zorobábelt. Zorobábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot. Eljakim nemzette Ázort. Ázor nemzette Szádokot, Szádok nemzette Áhimot, Áhim nemzette Eliudot. Eliud nemzette Eleázárt, Eleázár nemzette Mattánt, Mattán nemzette Jákobot. Jákob nemzette Józsefet, a férjét Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba hurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék.
Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, el volt jegyezve Józseffel. Még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. Férje, József pedig igaz ember volt, nem akarta megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, íme, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát! A benne fogant élet ugyanis a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Íme, a szűz méhében fogan és fiat szül, és annak nevét Emmánuelnek hívják.” Ez azt jelenti: „Velünk az Isten.” József erre fölébredt álmából, és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg őt, míg meg nem szülte elsőszülött fiát, akinek a Jézus nevet adta.

Szent Eugenia vértanúnő emlékezete

Az Istennek szentelt szüzességben élő Eugenia férfinak öltözve élt szerzetesi életet. Kereszténysége miatt sok kínzás után Rómában a császár egy temetőben kivégeztette. 262 körül szenvedett vértanúságot.

Evangélium-magyarázat

Az ószövetségi szentatyák vasárnapján felolvasott szentírási szakaszban egy gazdag ember jött Jézushoz kísértvén őt kérdésével. „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”

Egy ilyen kérdésnek minden Istenben hívő ember örülne, mert a legfontosabbra irányítja a figyelmet e földi életünkben. Mit jelenthet ez a „kísértvén” kifejezés? Ha ez a gazdag ember azt mondta volna például: „ Már régóta igyekszem megtartani az Isten parancsait legjobb tudásom szerint, sokszor elbuktam, de most, jó Mester, segíts nekem, hogy mire van még szükségem az örök élet elnyeréséhez” – akkor alázatosan és nem kísértvén kérdezett volna.

Ahogyan ebben az evangéliumi szakaszban is láthatjuk, ha kísértvén teszünk fel egy kérdést Istennek bármivel kapcsolatban, akkor pontos választ kapunk Tőle, de nem igazán fogjuk megtudni az odavezető utat. Ez a gazdag ember Jézustól személyre szabott választ kapott és a biztatást is megkapta, hogy Istennel ez neki is lehetséges.

A „kísértvén” szó mögött ott rejlik az a büszkeség is, hogy „nekem már szinte minden sikerült eddig, na lássuk, van-e még valami, ami nekem szükséges”. Az Istennek engedelmeskedő ember, amikor reggel felébred, úgy kezdi a napot, hogy ha tegnap estig mindent meg is tett az üdvösségéért, ami még hiányzik, az a mai nap teljesítése. Ez az egyvalami még hiányzik neki. Mindig azt lesz a legnehezebb megtennünk, amit nekünk kellene még aznap megtennünk az Istennel együtt.

Nincs a nagy gazdagságról való lemondásnak teljes mértékben való üdvözítő ereje, de az evangéliumban említett embernek az lett volna. Gondoljunk csak az Athosz- hegyi szerzetesekre, ott mindenki a teljes anyagi birtoklásról való lemondással kezdi a szerzetesi életet, mégsem biztosak életük végéig, hogy elnyerik az örök életet.

Hészükhaszta József atya Az Isten megismeréséről című munkájában ezt írja: „Ameddig szegények vagyunk, gazdagságra vágyunk. Miután meggazdagodunk, még nagyobb bennünk a félelem, nehogy elaludjunk vagy figyelmetlenekké váljunk, így a tolvajok bejussanak, és ellopják kincseinket.(IV. fejezet)

Számomra nagyon sokat segített és segít a nap elindításában Bosco Szent János egyik mondata, amely sokat segíthet azoknak is , akiknek valami nagyon teljesíthetetlent kellene megtenniük. “Sokat tesz, aki keveset tesz, de azt teszi, amit tennie kell; nem tesz semmit, aki sokat tesz, de nem azt teszi, amit tennie kell.” (MB 1.325) . Ez a tanítás ébren fog bennünket tartani és a figyelmünket is állandó kereső állapotba helyezi. Ha mindennap legalább azt megteszem, amit tennem kell, akkor kis lépésekben eljuthatok egyszer annak az „egyvalaminek” a teljesítéséhez, ami még az üdvösségünkhöz szükséges. Ha tartósan sikerül mindennap az Istennel való beszélgetést az első helyre tennem például, mint amit „tennem kell”, akkor az egész napomon áldás van, és így az Isten segítségével eljutunk majd ahhoz az egy szükségeshez is, ami még hiányzik, bármi legyen is az.

Nem olyan könnyű a sok sürgős és megszokott napi teendő mellett kiválasztani azt, amit aznap meg kell tennünk. Az ószövetségi szentatyák vasárnapján hallottunk Szent Józsefről, aki az Úr angyalának figyelmeztetésére azt tette, ahogy felébredt álmából, amit tennie kellett: magához vette Máriát. Mi lett volna, ha ezt nem tette volna meg és hetekig-hónapokig halogatta volna? És mi lett volna, ha Betlehemben az Úr angyalának másik figyelmeztetésére József nem indul el még aznap Máriával és a gyermek Jézussal Heródes haragja elől Egyiptomba?

Az imádságban szoros kötelékben lehetünk Istennel, ami éberséget és figyelmet próbáló feladat minden nap minden órájában. Ezért is fogalmazott az egyik szent így: „minél figyelmesebb az imádságban valaki, annál közelebb van Istenhez”.

Az év végéhez érve szeretném megköszönni az olvasók egész éves figyelmét, legyen rajtuk Isten áldása és segítsége!

Elek Antal atya

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 12. szám. 2023. december)

A korábbi evangélium-magyarázatok a www.sopronigorogkatolikus.hu oldalon olvashatók!