Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség

Jézus és a szamáriai asszony.

“4¹Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – ²noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai –, ³elhagyta Júdeát és visszatért Galileába, ⁴így keresztül kellett mennie Szamárián. ⁵Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. ⁶Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő. ⁷Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” ⁸Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. ⁹A szamáriai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal.] ¹⁰Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” ¹¹„Uram – mondta erre az asszony –, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? ¹²Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” ¹³Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. ¹⁴De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” ¹⁵Erre az asszony kérte: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom meríteni.” ¹⁶Jézus így válaszolt: „Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!” ¹⁷„Nincs férjem” – felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed, ¹⁸mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál.” ¹⁹„Uram – válaszolta az asszony –, látom, próféta vagy. ²⁰Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.” ²¹„Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. ²²Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. ²³De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. ²⁴Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” ²⁵Az asszony azt felelte rá: „Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad.” ²⁶Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” ²⁷Közben visszatértek tanítványai, s meglepődtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: „Mit akarsz tőle?” Vagy: „Miért beszélgetsz vele?” ²⁸Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek: ²⁹„Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?” ³⁰Az emberek kitódultak a városból, és odasereglettek hozzá. ³¹Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél!” ³²De ő azt felelte: „Van eledelem, csak nem tudtok róla.” ³³A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: „Csak nem hozott neki valaki enni?” ³⁴Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott. ³⁵Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra. ³⁶Az arató már most megkapja bérét, s termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat. ³⁷Mert igaza van a szólásmondásnak: Más vet és más arat. ³⁸Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az ő munkájukba álltatok bele.” ³⁹Abból a városból sokan hittek benne a szamáriaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: „Mindent elsorolt, amit csak tettem.” ⁴⁰Amikor a szamáriaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. ⁴¹S az ő szavát hallva még többen hittek benne. ⁴²Meg is mondták az asszonynak: „Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”

A királyi tisztviselő fiának meggyógyítása.

⁴³A két nap elteltével folytatta útját Galilea felé. ⁴⁴Jézus maga állapította meg, hogy saját hazájában nincs a prófétának becsülete. ⁴⁵Mégis, amikor Galileába ért, a galileaiak szívesen fogadták, mert mind látták, amit az ünnep alkalmával Jeruzsálemben tett, hisz ott voltak az ünnepen. ⁴⁶Így újra a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. ⁴⁷Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste, és arra kérte, menjen el, gyógyítsa meg a fiát, aki már a halálán volt. ⁴⁸Jézus azonban így szólt: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” ⁴⁹De a királyi tisztviselő tovább kérlelte: „Gyere, Uram, mielőtt még meghalna a fiam!” ⁵⁰Jézus megnyugtatta: „Menj csak, él a fiad!” Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és elindult haza. ⁵¹Útközben elé jöttek szolgái és jelentették, hogy él a fia. ⁵²Megkérdezte tőlük, hogy melyik órában lett jobban. „Tegnap, a hetedik óra körül hagyta el a láz” – felelték. ⁵³Akkor az apa ráeszmélt, hogy épp ebben az órában történt, hogy Jézus azt mondta neki: „Él a fiad.” És hívő lett egész házanépével egyetemben. ⁵⁴Ez volt Jézus második csodajele, amikor Júdeából Galilea felé tartott.”

Forrás. www.szentiras.hu