„Ha az ember győz ebben a csatában, akkor már nem nehéz elvetnie e szenvedélyt, nem nehéz hátat fordítani neki.”

Részlet Athoszi Szent Paisziosz atya tanításából:

“A tisztátlan lelkek kiűzése (exorcizmus vagy megtisztítás) – megtisztító imákat jelent, amelyeket a pap mond a megszállott lelkének szabadulása érdekében. Paisziosz sztarec

hangsúlyozza, hogy a megtisztító imákhoz fordulónak saját magának kell meglátnia bűneit, bűnbánatot kell tartania, és szilárdan el kell határoznia, hogy keresztény életet fog élni.

A tiszta teremtéshez nem fér hozzá az ördög.

  • Atya, hogy lehet, hogy rabjaivá válok a szenvedélyeimnek?
  • – Amikor az ember rabjává válik a szenvedélyeinek, akkor jogot ad önmaga fölött az ördögnek. Vágd szenvedélyeidet az ördög szarvai közé. Ezt akarja Isten is, ez a te érdeked is. A haragot, a konokságot és a többi szenvedélyt fordítsd az ellenség ellen. Vagy másképp mondva: add el a szenvedélyeidet az ördögnek, és a kapott pénzen vegyél macskaköveket és azzal dobáld meg az ördögöt, hogy ne közelítsen feléd. Általában mi emberek figyelmetlenségől vagy gőgös gondolatok miatt engedjük meg az ördögnek, hogy rosszat tegyen nekünk. Az ördög fel tud használni akár egy gondolatot vagy szót is. Emlékszem, volt egyszer egy nagyon barátságos család. Egyszer a férj viccből azt mondta a feleségnek: „eh, elválok tőled!”, a feleség pedig viccből így felelt: „Nem, én bontom fel veled a házasságot!”. Csak úgy mondták, nem komolyan, viccből, de addig vicceltek, míg felhasználta ezt az ördög. Kis nehézségeik támadtak, hirtelen komolyra fordulta helyzet, készek voltak valóban elválni. Nem gondoltak sem a gyerekekre, sem egymásra. Szerencsére találkoztak egy lelkiatyával, és beszéltek vele: „Csak nem ilyen butaság miatt akartok elválni?” – mondta nekik. Ha az ember elfordul Isten parancsaitól, akkor a szenvedélyek kezdik gyötörni. Ha az ember lehetővé teszi a szenvedélyeknek, hogy gyötörjék őt, ehhez még az ördögre sincs szüksége. A démonoknak is meg van a maga „specializációjuk”. Végigtapogatják az embert, megkeresik a fájó pontokat, és támadást indítanak a beteg helyek ellen. Nagyon oda kell figyelni, az ablakokat és az ajtókatvagyis érzékeinket – zárva kell tartani. Nem szabad a repedéseket nyitva hagyni a gonosz előtt, nehogy azokon keresztül behatoljon. Ezek a repedések és lyukak a mi gyenge pontjaink. Ha csak egy kis repedést nyitva hagyunk az ellenség előtt, akkor befurakodhat és kárt okozhat a lélekben. Az ördög abba az emberbe hatol be, akinek szíve tisztátlan. A tiszta teremtményhez nem fér hozzá az ördög. Ha az ember szíve megtisztul a szennytől, akkor az ellenség elmenekül és újra visszatér Krisztus. Ahogy a disznó, ha nem talál moslékot, röfög és odébbáll, úgy az ördög sem közelit az olyan szívhez, amely tiszta. Milyen táplálékot találhatna a tiszta és alázatos szívben? Tehát, ha észrevesszük, hogy házunk, vagyis szívünk, az ellenség táborhelyévé vált, akkor azonnal le kell azt rombolnunk, hogy az ördög, e gonosz bérlő, eltávozzék. Hiszen ha a bűn sokáig él az emberben, akkor természetesen, az ördög egyre nagyobb jogokat szerez felette.

– Atya! Ha az ember sokáig figyelmetlenül élt és ezzel jogot adott maga felett a kísértőnek, de most szeretne megjavulni, figyelmes életet kezdeni, akkor harcol ellene továbbra is az ördög?

– Amikor az ember Istenhez fordul, akkor erőt, megvilágosodást és vigasztalást kap tőle, amelyek elengedhetetlenek az út elején. De alighogyaz ember megkezdi a szellemi harcot, az ellenség kegyetlen védekezésbe kezd. Ekkor kell feltétlenül kitartást tanúsítani. Különben hogyan lehetne kitépni gyökerestül a szenvedélyeket? Hogyan lehetne levetkőzni az óembert? Hogyan lehetne elhagyni a gőgöt? De az ember tudja, hogy önmaga, egyedül, saját erejéből nem tehet semmit sem. Ezért alázattal kéri Isten segítségét, és megkapja azt. Ugyanez történik akkor is, amikor az ember valamilyen rossz szokást akar elhagyni, például a dohányzást, a kábítószert, az alkoholt. Kezdetben örömet érez és elhagyja ezt a szokást. Aztán látja, hogy a többiek dohányoznak, kábítószereznek, isznak és komoly harcot kell folytatnia. Ha az ember győz ebben a csatában, akkor már nem nehéz elvetnie e szenvedélyt, nem nehéz hátat fordítani neki. Tehát harcolni, küzdeni is kell. Az ördög teszi a maga dolgát, mi miért ne tennénk a sajátunkat?

Ne kezdjünk beszélgetni az ördöggel. Mindannyian rendelkezünk örökölt szenvedélyekkel, de ezek önmagukban nem károsítanak. Olyan, mintha az ember anyajeggyel az arcán születik, amely létrehozza sajátos szépségét. De ha ezt az anyajegyet feltépik, akkor rákos daganat is kialakulhat. Nem szabad megengedni az ördögnek, hogy feltépje a szenvedélyeinket. Ha megengedjük neki, hogy kikaparja a gyengeségeinket, akkor megindul bennünk a szellemi rák. Szellemi bátorságra van szükség ahhoz, semmibe vegyük az ördögöt és az őtőle eredő összes gonosz gondolatot, az ördög „táviratait”. Ne kezdjünk beszélgetni az ördöggel. Még ha az összes ügyvéd összegyűlne a földön, ők sem tudnának vitában legyőzni egy kis ördögöcskét sem. Nagyon sokat segít abban, hogy eltépjük a kísértőhöz fűződő szálakat és megmeneküljünk a kísértéstől, ha egyszerűen megszakítjuk a társalgást. Valami történt velünk? Igazságtalanok voltak velünk? Szitkozódtak velünk? Vizsgáljuk meg nagyon komolyan, hogy nem vagyunk-e valóban hibásak. Ha nem vagyunk hibásak, akkor jutalomban lesz részünk. De itt meg kell állni, nem szabad tovább foglalkozni a dologgal. Ha az ember tovább folytatja a beszélgetést az ördöggel, akkor az úgy összekavar bennünket. Olyan gondolatokat ébreszt bennünk a sérelmekkel kapcsolatban, amelyek szüntelenül lefoglalnak bennünket, felzaklatnak és egyre mélyebben belegabalyodunk a hálójába. Ezzel az ördög meggyengíti az embert. Az ördög arra késztet, hogy az ő törvényei szerint gondoljuk át a dolgokat, az ő„igazsága” szerint mérjünk, és az embert a dühödtségbe vezeti el.

Emlékszem, ahogy az olasz seregek, amikor Görögországból távoztak, maguk után hagyták a kézigránátokkal telt ládákat. Távoztuk után nagyon sok ilyen láda maradt. Az emberek elhordták ezeket a ládákat és azt, ami bennük volt. A gyerekek játszottak ezekkel, hány szerencsétlen halt meg emiatt! Hát lehet-e játszania gránátokkal?! Ugyanúgy vagyunk mi is az ördöggel: csak nem kezdünk vele játszani?

Az ördög erőtlen.

– Atya, az a gondolat gyötör, hogy az ördögnek óriási ereje van, különösen napjainkban.

– Az ördögnek nem ereje van, hanem dühe és gyűlölete. Mindenható ereje Isten szeretetének van. A sátán igyekszik magát mindenhatónak mutatni, de nem tudja jól eljátszani ezt a szerepet. Erősnek tűnik, de a valóságban teljesen erőtlen. Sok romboló terve dugába dől, még mielőtt elkezdhetné megvalósítani. Hát engedné-e a jó és szerető atya, hogy valamilyen csirkefogó terrorizálja a gyermekeit?

– Atya, pedig én félek az ördögtől.

– De hát miért félsz tőle? Az ördögnek semmi ereje sincs. Krisztus mindenható, az ördög pedig romlott. Hát nem viselsz keresztet? Az ördögi fegyvereknek nincs erejük. Krisztus saját Keresztjével fegyverzett fel bennünket. Az ellenségnek csak akkor van ereje, amikor mi letesszük a szellemi fegyvert. Volt olyan eset, amikor egy orthodox pap egy kis keresztet mutatott fel a varázslónak, amivel rettenetbe taszította a démont, akit a varázsló segítségül hívott.

– Miért fél ennyire a Kereszttől?

– Azért, mert amikor Krisztust megköpdösték, megverték és megütötték, akkor lerombolódott az ördög országa és hatalma. Milyen csodálatos módon győzött felette Krisztus! „Nádszálként roppant össze az ördög hatalma” – mondta egy Szent.Vagyis az ördög hatalma összeroppant, amikor Krisztus fejét elérte az utolsó ütés. Tehát az ördög elleni legjobb szellemi védekezési eszköz: a türelem, legjobb fegyver ellene pedig az alázat. Az ördög legyőzése a leggyógyítóbb balzsam, amelyet Krisztus ontott Keresztáldozata során. Krisztus Keresztre feszítése után az ördög olyan mint a kígyó, amelyet megfosztottak mérgétől, olyan, mint a fogatlan kutya. Az ördög megfosztatott mérgezőerejétől, a kutyáknak, vagyis a démonoknak, kiverték a fogait. Most fegyvertelenek, nekünk pedig van fegyverünk ellenük: a Kereszt. A démonok nem tudnak Isten teremtményei ellen semmit sem tenni, ha mi nem jogosítjuk fel őket erre. Csak handabandázni tudnak – hatalmuk nincs. (…)

– Atya, és hogy néz ki az ördög?

Ha tudnád, hogy milyen „szépfiú”?! Mesében sincs ilyen, megrajzolni sem lehet, hogy milyen szép. Ha csak egyszer látnád!… Milyen bölcs, hogy Isten szeretete nem engedi, hogy az ember megláthassa az ördögöt! Ha meglátnánk, legtöbbünk meghalna a félelemtől. Gondold csak meg, ha az emberek látnák, hogyan tevékenykedik, ha látnák, milyen elégedett önmagával!… Igaz, lehet, hogy egyesek jót szórakoznának ezen. Az ilyen „mozifilmért” lehet, drága árat kellene fizetni, de még ezen ár ellenére sem könnyű ilyet meglátni. (…)

Forrás:https://adoc.tips/boldog-emlek-paisziosz-sztarec-bneinkkel-jogot-adunk-az-rdgn.html

„Ha valaki haszontalan, értéktelen dolgokkal, bűnökkel táplálkozott egész életében, nem képes Isten dolgait ízlelni.”

„A dolgok, melyek úgy tűnnek, mintha örökké tartanának, önmagukban nem rosszak: megbecsülés, barátok, rokonok, egészség. A lényeg az, hogyan viszonyulunk hozzájuk. Ha beléjük vetjük a reményünket, mintha ezek éltetnének, bálványokká lesznek. Isten szándéka, hogy a jó dolgokat élvezzük: „A megértés azt mondja neki, hogy hagyjon fel azzal, hogy idegen házakhoz jár, amikor az övé annyira tele van javakkal, ha élvezni akarja őket.”

Ezekben a sorokban felismerhetjük a tékozló fiú példabeszédét. A fiú elhagyja otthonát, hogy olyan dolgokat kövessen, melyek örökké tartónak látszanak. De a végén a disznók eledelét eszi.

Két fogalommal találkozunk: állhatatosság és harc. Azokat jellemzi, akik Krisztussal kapcsolatba léptek és imádkoznak.

„Olyanokról van szó, akik már elkezdték az imádkozást és megértették, milyen fontos, hogy ne maradjanak az első lakásokban, de még nincs meg bennük az elszántság, hogy ne időzzenek ott sokszor. Nem kerülik ugyanis az alkalmakat, ami nagyon veszélyes.”

Teréz egy hasonlattal él: korábban süketnémák voltak, most már kezdenek hallani. Ezért többet szenvednek, mert hallanak, de beszélni nem tudnak.

„Ezek így megértik az Úr hozzájuk intézett hívását, mert ahogy közelebb jutnak oda, ahol Ő Felsége van, Ő igen jó szomszédnak mutatkozik, és olyan nagy az Ő irgalma és jósága, még akkor is, amikor szórakozásaink, üzleteink, örömeink és a világ ámításai közepette vagyunk, vagy ha elbukunk, majd újból felkelünk a bűnből, mert ezek a bestiák olyan mérgesek és izgágák, és társaságuk olyan veszélyes, hogy csak csoda folytán kerülhetjük el, hogy beléjük ütközve ne vétkezzünk. Mindezzel együtt oly nagyra tartja ez a mi Urunk, ha szeretjük Őt és törekszünk társaságára, hogy nem mulaszt el újra meg újra szólítani minket, hogy közeledjünk Hozzá. És olyan édes ez a hang…”

Megsejti az ember, hogy az Úr édes, ízlése kezd átalakulni. Egy mai példa: a McDonald’s ételei. Ha valaki egész életében ezeket ette, és egy nap elé tesznek egy igen jól elkészített pecsenyét, fintorog, mert ízlése ahhoz formálódott, amit addig evett. Ha valaki haszontalan, értéktelen dolgokkal, bűnökkel táplálkozott egész életében, nem képes Isten dolgait ízlelni. Amikor egyszer csak elkezd érezni, és közelebb kerül Hozzá, akkor ízlése is átalakul. Megérti , hogy milyen jó a pecsenye! Nagyon fontos az ízlés megváltozása!

Ezeknek az embereknek nehezebb – mondja Teréz-, mert még vonzzák őket a mulandó dolgok. Így fest a második lakás embere. Jó ízlése kezd lenni, értékelni kezdi az ízletes dolgokat. Itt van ugyanis az ízlés iskolája. Isten apránként visszavezeti a helyes ízleléshez, amelyet tőle kapott, hogy élvezhesse a jó dolgokat. Elkezdi élvezni Isten dolgait. – Mi történik ezekkel az emberekkel? Az ördög rájuk támad. „Úgy zuhognak a csapások és a lövések, hogy lehetetlen a léleknek figyelmen kívül hagyni őket… Ó, Jézus, micsoda lármát csapnak itt a démonok!”

Harcolni kell tehát. Miért kell harcolni? Szent anyánk ezt mondja: Ne gondoljátok, hogy már az ötödik lakásban vagytok! Nyugalom! Olykor visszakerülhetsz a másodikba. Miféle harcról van szó? Megjelenik az ördög szarvakkal, mint remete Szent Antalnak? Ez lenne az ördög harca? Nem! Ennél sokkal alattomosabb!

„A gonosz szellemek itt a lélek szeme elé állítják a világi dolgoknak e kígyóit, s szinte örökké tartónak mutatják a világ élvezetét és megbecsülését, a barátokat és a rokonokat, az egészséget a vezeklés dolgában – mert a lélek, aki belép ebbe a lakásba, mindig vágyakozni kezd a vezeklés valamilyen formája után – és az akadályok ezer más formáját…”

Majd így folytatja Teréz: „ De ó Uram és Istenem, az üres dolgok megszokása és az a tapasztalat, hogy az egész világ ezekkel foglalkozik, mindent tönkretesz. Mert olyan halott lesz a hit, hogy jobban akarjuk azt, amit látunk, mintsem azt, amit a hit mond nekünk. S valóban azt látjuk, hogy akik e látható dolgok után járnak, azok mindig nagy szerencsétlenségre jutnak. Ezt okozzák ezek a mérges dolgok, amelyekről beszélünk: hogy amiképp ha valakit megmar egy vipera, azt teljesen átjárja a méreg és felfúvódik, úgy van itt is, ha nem vigyázunk.”

A kísértés legtöbbször szép és jó dolgok álruhájában érkezik. Mind figyelemre méltó, értékes dolgoknak, örökké tartónak látszanak. Leborulunk előttük, életet kérünk tőlük, azt várjuk, hogy éltessenek minket.”

Részlet Beáta nővér OCD: Avilai Syent terézzel a bensőnkbe vezető úton, 25-28.o.

“Keleti és nyugati katolikus fiatalok közös táborozása a nyugati végeken” -2020.08.03-12.

A Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség vezetését egy éve vehettem át, ez idő alatt rendszeresen szerveztünk családi, lelki és más közösségi programokat. Szerettük volna, ha csak a fiataloknak is szervezhetünk egy nyári tábort.

Az elmúlt egy évben több barátot és partnert ismerhettünk meg, így nyílt lehetőségünk egy 10 napos tábori programba bekapcsolódni. Ezért külön köszönet illeti Dr. Takács Gyula plébánost, őrségi atyát és Hegyi Lászlót, a Rönöki Árpád-házi Szent Imre Herceg Templom Alapítvány elnökét, Bodogán László hajdúböszörményi atyát és Tóth Lóránt hajdúdorogi diakónus atyát.

A tábor keretében 22 keleti és nyugati katolikus fiatal vehetett részt egy nagyon intenzív és tartalmas, kulturális, vallási, közösségi élményekkel teli programban az Őrségben (Vas megyében). Nagy segítségünkre voltak Bodogán Mátyás első éves kispapunk, Balázs Mihály tanulmányvégzett kispap és menyasszonya, Krisztina.

Néhány gondolat a tábori élményeikről:

„Ha csak egy jelzővel kellene jellemezni az őrségi táborozásunkat, akkor az a felejthetetlen lenne.
Hogy mi tette az elmúlt 10 napot ennyire meghatározóvá, napestig lehetne sorolni, de csak néhány ilyen pillanatot emelnék ki. Először is a helyszín: az Őrvidék. Páratlan táj vett körül, a szállásunk pedig közvetlenül a Rába mentén volt. A tábor ideje alatt színes programokon vehettünk részt: a körmendi kastélyt és parkját néztük meg, Árpád-korból épségben megmaradt templomban görögkatolikus Szent Liturgiát végeztünk, kenutúrán vettünk részt, kalandparkot, csillagvizsgálót látogattunk meg. A 25 táborozó gyerek között voltak hajdúböszörményiek és -dorogiak, valamint helyi fiatalok is, akikkel nemcsak múlt, hanem telt is az idő. Egyben látva a csapatot, úgy tűnt, hogy egy ismerős, összeszokott közösség vagyunk, holott igazából a táborban ismertük meg egymást. De ezek az élmények és barátságok nem jöhettek volna létre Laci bácsi (ex-autóversenyző, idegenvezetőnk és sofőrünk), valamint Elek Antal atya segítsége nélkül, Hálásak vagyunk munkájukért!” (Írta: Bodogán Mátyás)

„Számtalan szórakozási lehetőségünk adódott, amelyet folyamatosan körülölelt az ima és a hitélet. Volt lehetőségünk Ausztriában kirándulni, ahol megtekinthettük az oszmán birodalom és a magyar hadsereg által vívott harc tiszteletére felállított emlékművet. Majd további lehetőségünk volt: kenuzni, motorcsónakozni, offroadozni, túrázni, az Őrségi Nemzeti Parkba ellátogatni. A Tihanyi-félszigeten lévő középkori Apáti templomban végezhettünk görögkatolikus Szent liturgiát, amelyben Főtisztelendő Elek Antal szombathelyi görögkatolikus áldozópap homíliájában a Lukács evangéliumában szereplő „egy apa két fiáról szólt”. Az egyik fiú nemet mondott az apa kérésére, de végül mégis megtette annak kérését. Ez alatt a 10 nap alatt mi, fiatalok is gyakorolhattuk a lelki programokban, hogy mire kér bennünket a Mennyei Atya majd az életben. Továbbá folytattuk utunkat a Tihanyi Apátság felé, ahol megtekinthettük a frissen megnyílt kiállítást. Élményekben és tapasztalatokban gazdag tárlatot láthattunk a szombathelyi Sarlós Boldogasszony Székesegyházban és a hozzá tartozó püspöki palota kiállítótermeiben. Vasárnap a szállásunkon lévő, csörötneki Örökige római katolikus templomban az ottani hívekkel együtt kapcsolódtunk be a szentmisébe. Számos egyéb imalehetőségre is volt alkalmunk, köztük egyet kiemelve, amikor parakliszt végeztünk a fiatalokkal együtt. Az utolsó nap eljuthattunk Boldog Brenner János vértanú vértanúságának helyszínére (Kéthely). Itt a zarándoklat és a vértanúság értelméről, kegyelmi erejéről elmélkedtünk Antal atyával, és kértük a magyar Tarzíciuszt, hogy segítse életünket Istennek tetszően élni.” (Írta: Antal Krisztina és Balázs Mihály)

Ami egyedül nehezen megy, jó partnerekkel és barátokkal könnyebben megvalósítható. Legyen ez a következő, előttünk álló év mottója, alakuljon bárhogyan is a járvány által a közösségi életünk és a lehetőségeink, jó partnerekkel rugalmasan mégis megvalósíthatjuk közösségi szinten azt, amire a Mennyei Atya küldetést adott mindnyájunknak.

Elek Antal szombathelyi szervezőlelkész

smart

Vasvári búcsú 2020.08.15-16.

A vasvári búcsú nem éppen a bizánci szertartásairól híres, sőt, talán még egyáltalán nem hangzottak föl bizánci dallamok ezen az ősi búcsúi alkalmon.

Az idén azonban, Nagyboldogasszony ünnepén az éjszaki virrasztáson görögkatolikus szertartást végeztünk ott, Akatisztoszt énekeltünk, Máriát dicsértük.

Az alkalom több szempontból is különleges volt. A vasvári búcsú ünnepe az idén egybeesett az országos 1Úton zarándoklat időpontjával, amikor az egész országban, a Mária út mentén egyszerre zarándokolnak a Szűzanya tisztelői. Az idei zarándoklatot, – a magunk részéről a 25 kilométeres gyaloglást Hosszúperesztegről Vasvárra, – a világ testi lelki gyógyulásáért ajánlottuk föl. Az esti szentmisére- amelyet Barsi Balázs atya celebrált – zsúfolásig megtelt a domonkosok vasvári temploma: búcsúsok, gyalogos és kerékpáros zarándokok, a Mária Rádió Pestről érkezett buszos zarándokai, és persze a vasváriak. Barsi Balázs atya külön kiemelte, ahogy a görög testvéreink az Istenszülőt milyen sokféleképpen szólítják meg és becézgetik.

Ebbe a lelkes imádságba, az élő egyház reménykeltő sokszínűségébe kapcsolódtunk be mi, görögkatolikusok is 15-dikén éjfélkor, az éjszakai virrasztás keretében, Elek Antal atya vezetésével. Meglepetésünkre nem csak görögkatolikusok jöttek el, a környékről és Zalaegerszegről, hanem a rómaiak is szép számmal, vasváriak, rábahídvégiek, budapesti zarándokok, és a verbita atyák. Üdvözlégy Istennek szeplőtelen jegyese! – énekeltük újra meg újra az Akatisztosz himnuszát.

Talán görögkatolikus részvételünkkel hagyományt teremtünk a vasvári búcsún?

     Vasvár már a középkor végén jelentős búcsújáróhely volt. A török hódoltság idején azonban megszűnt az egyházi és nagyrészt a világi élet is Vasváron, így a búcsú hagyománya is elenyészett.
     A 18. században a város újjáéledése során a búcsújárás is új formában éledt fel, ekkor a barokk vallásosságnak megfelelően a Mária-tisztelet került előtérbe. Bizonyára a török hódoltság után visszatelepülő domonkosoknak – különösen azok szombathelyi (szentmártoni) kegyszobrának – is fontos szerepe volt a Mária-búcsúk kialakulásában. A vasvári kegyszobor első írásos említése 1747-ből való, és a Szentkút neve is ekkortájt tűnik fel a forrásokban.
     Ugyancsak hozzájárult a Mária-tisztelet megerősödéséhez Vasvár ősi plébániatemplomának, a Nagyboldogasszony-templomnak az újjáépítése.  A búcsúkra ma is sokan érkeznek Vasvárra. Nagyboldogasszonykor körmenet megy a temetői templomhoz.

Írta: Kocsis Márta

„Amikor az isteni kegyelem belép az emberbe és uralkodik benne, akkor az embert Isten irányítja.”

Tévedések az átistenülés elérésével kapcsolatban

“Jóllehet, meghívást kaptunk erre a nagy feladatra, hogy egyesüljünk Istennel, hogy a kegyelem által istenné váljunk, és élvezzük ezt a nagy áldást, amelyre Alkotónk és Teremtőnk teremtett minket, mégis gyakran úgy élünk, mintha ez a nagy és legnagyobb cél nem létezne. Ezért életünk kudarcokkal teli.

A Szent Isten átistenülésére teremtett minket. Ezért, ha nem sikerül átistenülnünk, egész életünk csődbe megy. Nézzünk néhány akadályt az átistenülésre.

Elmerülés az evilági dolgokban

Végezhetünk jó és hasznos dolgokat, tanulmányokat, lehet szakmánk, családunk, lehet szerencsénk, végezhetünk karitatív munkákat. Amikor a világot eucharisztikusan fogjuk fel és mint Isten ajándékát használjuk, akkor minden tettünk az Istennel való egyesülés útja lesz. Ha azonban nem egyesülünk Istennel, akkor sikertelenek vagyunk. Minden hiábavaló.

Az emberek rendszerint azért sikertelenek, mert ezek a másodlagos célok az életben félrevezetik őket. Nem helyezik az átistenülést az első és legfontosabb helyre. Elmerülnek a külső tevékenységekben. Teljes szívvel átadják magukat a másodlagos dolgoknak, és elfelejtik, hogy „…egy a szükséges” (Lk 10,42).

Ma az emberek különösen elfoglaltak és állandóan nyüzsögnek – a gonosz még a kiválasztottakat is megpróbálja erre rávenni-, és ennek eredményeként elhanyagolják üdvösségüket. Ma például tanulni, olvasni kell; nincs időnk az egyházi szertartásokra, nincs időnk szentgyónásra és szentáldozásra. Holnap összejövetelre kell mennünk, tanácskozáson kell részt vennünk, társadalmi és személyes kötelességeknek kell eleget tenni; hogyan találhatnánk akkor időt Isten számára? Máskor esküvőre, egyéb családi eseményre kell menni, ezért lehetetlen lelki dolgokkal foglalkozni. Örökösen ismételjük Istennek, ahogy „…a másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki. Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek.” (Lk 14,19-20)

És így minden szép és helyénvaló elveszti értékét. Az előbb említetteknek igazi, lényeges értékük van, ha Isten kegyelmével valósítjuk meg. Más szavakkal: amikor Isten dicsőségére tesszük azokat. Igazi, valóságos értékük van, ha közben nem szűnünk meg vágyakozni és törekedni arra, ami a tanulmányokon túl, a szakmán túl, a család és minden más jó és szent iránti felelősségen és tevékenységen túl van. Mindezeknek igazi, alapvető értékük van, ha nem szűnünk meg vágyakozni az átistenülés után. Akkor mindezek megtalálják igazi jelentésüket és azok örök távlatát, és akkor a javunkat szolgálják.

Az Úr mondja: „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságait keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” Mt 6,33) Isten Országa az átistenülés, a Legszentebb Lélek kegyelmének megszerzése. Amikor az isteni kegyelem belép az emberbe és uralkodik benne, akkor az embert Isten irányítja. Azokon keresztül, akik átistenültek, Isten kegyelme belép más emberek életébe is, és közösségük lesz Isten Országában.

Ahogy az atyák tanítják: az Úr imádságában a „jöjjön el a Te országod” kifejezés azt jelenti, hogy a „Szentlélek” kegyelme jöjjön el. És amikor ez a kegyelem eljön valakihez, akkor átisteníti az illetőt.”

Részlet György Archimandrita: Az emberi élet célja az átistenülés, 53-55.o.

“Aki egy jó könyvet ad valakinek, Isten egy gondolatát éleszti fel.” (Don Bosco)”

„Ezen eszközök közül Isten dicsőségére és a lelkek üdvére most melegen ajánlom nektek a jó könyvek terjesztését. Nem habozom ezt az eszközt isteninek nevezni, mivel maga Isten is használta, hogy újjáteremtse az emberi közösséget. Az általa sugalmazott könyvek segítségével jutott el az igaz tanítás a világon mindenhová, és ő akarta, hogy Palesztina valamennyi városában és falujában legyenek másolatok, hogy minden szombaton ezekből olvassanak fel a vallási szertartásokon. Kezdetben ezek a könyvek kizárólag a zsidóságot gazdagították, de amikor a zsidó törzseket Asszíriában és Káldeában fogságba vetették, a Szentírást szír-káld nyelvre fordították, és egész Közép-Ázsia a saját nyelvén olvashatta. A görög kultúra fénykorában a zsidó kolóniák szétszóródtak a világ minden tájára, és velük a Szent Könyvek száma is többszörösére nőtt; a hetven bölcs pedig saját fordításával a pogány népek könyvtárait gazdagította; tehát a kor szónokai, költői, filozófusai nem kevés igazságot merítettek a Bibliából. Isten főképpen az általa sugalmazott könyvekkel készítette fel a világot a Megváltó eljövetelére.

Most tehát rajtunk a sor, hogy kövessük a mennyei Atya példáját. A nép körében terjesztett jó könyv az egyik alkalmas eszköz arra, hogy a Megváltó királyságát sok lélekben fenntartsa. A katolikus könyvek a gondolataikat, tanulságaikat, erkölcsüket a sugalmazott könyvekből és az apostoli hagyomány anyagából merítik. Az ilyen könyvek egyre szükségesebbé válnak, hiszen manapság a gyalázat és az erkölcstelenség is fegyverként használja a könyvet, hogy romlást hozzon Jézus Krisztus nyájára; hogy félrevezesse és pusztulásba hajszolja az óvatlanokat és az engedetleneket. Ezért fontos, hogy fegyverrel fegyvert állítsunk szembe. Hozzá kell tenni, hogy bár egyfelől a könyvnek nincsen akkora meggyőző ereje, mint az élőszónak, másfelől bizonyos körülmények közt nagyobb hatással bír. Ráadásul a jó könyv olyan házakba is eljut, ahová a pap nem léphet be: ajándékként vagy emlékként még a gonoszok is megtűrik. Amikor a könyv megjelenik valahol, nem jön zavarba, ha elhanyagolják, nem nyugtalankodik, viszont ha olvassák, nyugalommal tanít az igazságra; ha megvetik, nem panaszkodik, viszont eléri, hogy a lelkiismeret-furdalás időnként felkeltse a vágyat az igazság megismerésére; és bármikor kész is megtanítani azt. Olykor porosodva fekszik egy asztalkán vagy egy könyvtárban, és senki sem gondol rá. De eljön a magányosság, a bánat, a fájdalom, az unalom, a kikapcsolódás igényének vagy a jövőtől való félelemnek az ideje, és ekkor a hű barát lerázza magáról a port, kinyílik, hogy újra megismétlődjék Szent Ágoston, Boldog Kolumbán és Szent Ignác csodálatos megtérése.

Szívélyes a kétkedőkkel, és úgy tartja tiszteletben félénkségüket, hogy nem válik tolakodóvá; barátságos a hívőkkel és mindig kész a párbeszédre; bármikor, bárhová követi őket. Hány lelket mentettek már meg a jó könyvek, hányat óvtak meg a bűntől, hányat erősítettek már meg a jó könyvek, hányat óvtak meg a bűntől, hányat erősítettek meg erényükben! Aki egy jó könyvet ad valakinek, Isten egy gondolatát éleszti fel, és így máris mindennél nagyobb érdemet szerzett Isten színe előtt.

Részlet Gigi Di Libero: Don Bosco, a szó apostola, 12-13.o.

Bosco Szent János (1815-1888)

Szent Scharbel Makhlouf (1828-1898)

Kronstadti Szent János (1829-1908)

Moszkvai Szent Matróna (1885-1952)

Pietrelcinai Szent Pio (1887-1968)

Szent Bernadette Soubirous (1844-1879)