HÚSHAGYÓ PÉNTEKEN ESTE (2020.02.15, Szombat)

(Amikor a kezdettől fogva elhunyt összes igazhitű keresztényre, az örök élet reményében elhunyt atyáinkra és testvéreinkre emlékezünk).

Uram, tehozzád… után:

8. hangú sztihiráját (Minta: A Paradicsom…)

A KEZDETTŐL FOGVA ELHUNYTAKRÓL, * kik hittel és vallásosan éltek, * név szerint emlékezzünk meg ma, hívek, * és magasztaljuk Üdvözítő Urunkat, * állhatatosan imádkozva értük; * hogy az ítélet idején jól adhassanak számot életükről * az egész földet megítélő Istenünknek, * és hogy jobbja felől állhassanak, * örvendezve az igazak osztályrészében, * s elnyerhessék a szentek tündöklő örökségét * és méltók legyenek az ő mennyországára.

KI SAJÁT VÉREDDEL váltottad meg az embereket, * sőt haláloddal a halál keserveiből is megváltottál, * és feltámadásoddal örök életet ajándékoztál nekünk; * nyugtasd meg, üdvözítő Uram, összes elhunyt hívedet, * kik pusztában vagy városokban, * tengeren vagy szárazföldön, * vagy bármi más helyen haltak meg: * a királyokat, papokat és főpapokat, * szerzeteseket és minden más embert, * bármilyen korban is hunytak el, * és méltasd őket a te mennyországodra!

A HALÁLBÓL VALÓ FÖLTÁMADÁSOD folytán, Krisztus, * a halál már nem uralkodik * az istenfélelemben elhunytakon. * Azért kitartóan kérünk: * hogy a te szolgáidat nyugtasd meg * a te udvaraidban és ábrahám kebelén, * mindazokat, akik Ádám idejétől mindmáig * néked tisztaságban szolgáltak: * atyáinkat és testvéreinket, * atyánkfiait és összes barátunkat, * minden embert, ki életében híven szolgált, * és hozzád költözött, mindenható Istenünk * s méltasd őket a te mennyországodra.

Dicsőség… 8. hang:

SÍRNOM KELL és zokognom, * ha a halálra gondolok * és látom a koporsókban nyugvó, * isteni képre teremtett szépségünket * elhervadva s dicsőséghagyottan, * emberi alak s ékesség nélkül. * Ó, rejtélyes csoda! * Mily titokzatos dolog történik velünk, * miképp adatunk át az enyészetnek, * hogyan leszünk a halál prédájává? * Az Írás szerint * valóban Isten törvényéből; * ki adjon az elhunytaknak boldog nyugalmat.

Előverses sztihirák:

Dicsőség… 6. hang:

KEZDETEM ÉS KELETKEZÉSEM * a te éltető parancsod volt, * mert te akartál engem * látható és láthatatlan természetből álló élőlénnyé tenni. * Testemet a földből formáltad, * s éltető isteni leheleteddel lelket adtál bele. * Ezért Üdvözítő, nyugtasd meg szolgáidat is * az igazak hajlékában, az élők földjén!

Most és… Ugyanazon a hangon:

SZÜLŐANYÁD IMÁI ÁLTAL, * vértanúidnak és apostolaidnak, * prófétáidnak s főpapjaidnak, * a szentéletűeknek és igazaknak, * és minden szentnek közbenjárására * nyugtasd meg, Krisztus, a te elhunyt szolgáidat!

Tropár 8. hang:

MÉLYSÉGES BÖLCSESSÉGGEL mindeneket intéző egyetlen Teremtőnk, * ki mindnyájunknak azt, ami hasznos, emberszeretőleg megadod, * nyugtasd meg a te elhunyt szolgáidnak lelkét, * mert benned helyezték bizodalmukat, * Alkotó Urunkban és Istenünkben.

Dicsőség… megismételjük az előbbi tropár végét:

Mert benned helyezték bizodalmukat, * Alkotó Urunkban és Istenünkben!

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek).. Ugyanarra a hangra.

TE VAGY VÉDFALUNK * révpartunk és kedves közbenjárónk Istennél, * kit (férfi nélkül) szültél, * Istennek szűz Anyja, hívők üdvössége.

Szinaxárion (részletek a Triódionból):

„Erre a napra isteni ihletésű atyáink a kezdettől fogva vallásosan élt és az örök életre való feltámadás reményében elhunyt minden atyánkról és testvérünkről való megemlékezést írták elő.

Ne emlékezz már az elhunytak vétkezéseire, Ige,

nehogy jóságos irgalmad halottnak látszhasson!

Sokan voltak már olyanok, akik váratlanul idegen földön haltak meg, s közülük is egyesek a tengeren, mások megközelíthetetlen hegyvidéken, némelyek valamilyen sziklán vagy szakadékban lelték halálukat, ismét mások meg éhínség, háború vagy tűzvész alkalmával, s végül is mindenki más és más módon halt meg. Némelyeknek pedig talán épp szegénységük vagy anyagi Ínségük miatt nem lehetett részük az előírt zsoltárokból álló szertartásban és a halált követő megemlékezésekben. Éppen ezért a szent atyák szeretettől indíttatva az apostoli hagyomány szerint így rendelkeztek, hogy most az egész egyetemes egyház végezzen közös megemlékezést minden elhunytért, hogy akik még valami miatt nem részesülhettek a végtisztességben, azok is ezzel a közös megemlékezéssel megkaphassák azt. Ugyanakkor az atyák szándéka szerint ebben is meg kell mutatkoznia annak, hogy amit az elhunytakért végzünk, mindaz mennyire hasznos rájuk nézve. Ily módon tehát Isten egyháza egyszerre emlékezik meg az összes lélekről. Másrészt mivel az atyák a következő napra, vagyis holnapra akarták beiktatni a Krisztus második eljöveteléről szóló evangéliumot, ezzel is összhangba állították az elhunyt lelkekről való mai megemlékezést. Hiszen így valamiképp a rettenetes és megtéveszthetetlen bírót engeszteljük azért, hogy a tőle megszokott együttérzést juttassa kifejezésre irányukban, és helyezze el őket is a megígért gyönyörűség helyén.”

„Tehát a szent atyák véleménye szerint Krisztus második eljöveteléig az elhunytakért végzett minden szertartás hasznos, és különösen is segítségükre lehet azoknak, akik valami kis jót tettek is addig, amíg még ebben az életben volt részük. Mert ha van is olyasmi, amit (szükséges dologként) igen sokak okulására hangsúlyoz a Szentírás, Isten emberszeretete a legmesszebbre menőkig diadalmaskodik. Ha ugyanis a jó és a gonosz tettek mérlege egyensúlyban állna, akkor az emberszeretet győz; s hogyha csak egy kicsivel bizonyul súlyosabbnak a rossz tetteket tartalmazó serpenyője, akkor is mindig fölébe kerekedik annak a végtelen jóság.”

Az imádságról

Az imádság fokozatai (részlet)

Részlet Cleopa Atya szól hozzánk című könyvből, 57-64.oldal

„Az imádság, mindenek felett való, a jócselekedet anyja és királynője. De hogyan lehet ő, minden jócselekedet anyja? Ahogyan a nagy Apostol, Pál modja: És most ez a három marad: hit, remény, és szeretet; és mindennél nagyobb, a szeretet. (1Kor 13,13) Íme tehát, nem az ima a legnagyobb jócselekedet, hanem a szeretet. Akkor miért mondták mégis a Szent Atyák, hogy az imádság minden jócselekedet anyja? Azért, mert ő viszi a lelkünkbe a szeretetet is. Az Isten és a felebarát szeretete, nem kerülhet másként a lelkünkbe, csak az ima által!

Például, ha megbántottál valakit, vagy az bántott meg téged, és imáidban megemlékezel róla, azt veszed észre, hogy megszűnik a titeket elválasztó utálat. Az imádság elvágja a köztetetk lévő haragot, rögtön megnyered magadnak felebarátodat és egyességre juttok. Ezért mondja Szent Maximosz: Mikor észreveszed, hogy valaki utál, vagy igazságtalanul bánik veled – akár jogosan, akár jogtalanul – emlékezzél meg róla imáidban. De ne azért imádkozzál, hogy valami csapás érje őt, mert akkor az, amit kívántál neki, téged fog súlytani. Így imádkozzál: „Uram, Jézus Krisztus, irgalmazz nekem bűnösnek, és az én testvéreimnek (itt említsd meg a nevét), mert ő, a bűneim miatt haragudott meg rám. Mert az én testvérem az én tükröm, aki leleplezi lelkem gonoszságait.”

Ezt mondja Lépcsős Szent János is: „Ne hibáztasd, és ne kérj bűntetést testvéredre, amikor imádkozol érte”, ahogyan teszik ezt egyesek, ellenségeik nevei listájával. Nem szabad! Még akkor is, ha egyes embereket ellenségeitek közé soroltok, vegyétek figyelembe, hogy hogyan imádkozik az egyház! Az Egyház azért imádkozik ellenségeiért, hogy bölcsekké váljanak, hogy bűneik megbocsáttassanak, hogy eljussanak az igazság ismeretére, hogy megszelidüljenek, hogy jó útra térjenek.

Így imádkozik az Egyház. Az Egyház soha nem akarja, hogy valaki is, bármi rossz érjen. Mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön…(1Tim2,4) Mi viszont, ha megbántott valaki, úgy érezzük, hogy az illető utál bennünket. Az Egyház azonban nem így tesz! Ő nem tesz különbséget. Ő egyformán imádkozik mindenkiért, hogy jók legyenek.

Ezért mondtam azt – a szent imádságról beszélvén -, hogy őt, minden jócselekedet anyjának nevezik, mert az ima viszi lelkünkbe a legnagyobb jócselekedetet: az Isten és a felebarát iránti szeretetet.

Hallgasd, hogy mit mond, az isteni Hitvalló Szent Maximosz Atya – aki a „teológia csúcsa” és az ortodox teológia mérlege” volt a VI.században – a Filokáliában és Kétértelműnek nevezett művében, mellyel gondolataival az „ég madará”-nak nevezett Aeropagita Szent Dénest is felülmúlja: Minden jócselekedet segít az embernek elnyerni Isten szeretetét, de egy sem annyira, mint az imádság. Mert az imát, azért hívják a „jócselekedetek anyjának”, mert ő a legnagyobb jócselekedettel ér fel: a szeretettel.

Minden jócselekedet közelebb viszi az embert Istenhez, de az imádság egyesít Vele. Olyan ez, mint amikor készítesz egy ajtót lemezekből, vagy egy szekrényt, és látod, hogy összeillenek az egybedolgozott részek, de nem ragadnak össze, amíg nem teszel enyvet az illesztésekbe. Mikor viszont megenyvezed a szükséges részeket, összeáll egy egésszé. Így van ez az imádsággal is.

Az imádság nemcsak közelebb viszi az embert Istenhez, hanem Istenhez ragasztja és egy lélekké teszi Ővele. Az történik az emberrel, amit a nagy Pál Apostol mond: Aki a paráznához ragaszkodik, egy testté lesz ővele… és aki az Úrhoz ragaszkodik, egy lélek lesz Ővele. (1Kor 6,16-17) Ez a lelki összeforradás az ember egyesülése Istennel, az imádság útján történik.

De amikor az imádságról hallunk, ne higgyük azt, hogy minden imádságunk imádság. Ha nyelvemmel, vagy szájammal imádkozok, elmém viszont távol jár, saját magamat csapom be, amikor imádkozok. Mert Isten, az imádság ideje alatt, nem csak az ajkakra és a nyelvre tekint le, hanem az elmét és a szívet is vizsgálja.

Az imádság, amelyet szájunkkal és ajkainkkal végzünk, bizonyos mértékben jó, mert ennek is megvan az alapja a Szent Írásban. Mikor hallod Pál Apostolt, hogy modja: Hozzátok el az Úrnak ajkaitok gyümölcsét (Zsid 13, 15), ez az ajakimát jelenti; vagy amikor azt hallod a Zsoltárokban, hogy: Hangommal az Úrhoz kiáltottam, hangommal az Úrhoz imádkoztam (Zsolt 66,17) a nyelvek és a hang imádságára utal. Mikor hallod a prófétát, hogy azt modja: És magasztaltam Őt nyelvemmel, szintén a száj imádságáól beszél; vagy: Uram, halld meg imámat és kiáltásom jusson Eléd (Zsolt102,2), szintén a száj imájáról beszél. Vagy másutt: Hallgasd meg Istenem imámat, és szemeid ne nézzenek el fölötte, szintén a száj imádságáról beszél a Szent Írás.

De tudjátok meg, hogy a száj imája, az ima létrájának a legalsó foka. Az isteni Teológus Szent Gergely Atya tanítása szerint, aki a nagy filozófus, Nagy Szent Vazul testvére. Tudod, amikor felmászol a létrán, először a legalsó fokra teszed a lábad, és utána még sokat kell másznod felfelé!

Hiszen az imádság létrájának nincsen vége. Az imádság növekedésének nincsen határa, mert az ima Istennel egyesül. És miként Isten, határtalan az Ő Szentségében, az Ő tulajdonságai magasztossága által, nincsen vége jóságának és szentségének, úgy az imádság is, a maga lelki növekedésében felemelkedik, és nincsen határa!

És nemcsak az ima határtalan, hanem minden erény is, amelyik Istenből születik, szintén határtalan; éppen azért mert a határtalan istenből születnek. Akár a hit, akár a remény, akár a szeretet, akár az irgalom, mind határtalan, mert ők egy olyan Istenből születnek, Aki határtalan.

Tehát, amikor szájunkkal imádkozunk, tudjátok meg, hogy helyesen cselekszük, mert ezáltal kezd az ember imádkozni tanulni. Először a szájunkkal kezdjük megtanulni az elemi imákat: Mennyei Király, Szent Isten, Szentséges Háromság, Mi Atyánk, Hitvallás, 50.Zsoltár... Ezeket az imákat jó megtanulni kivülről az Imakönyvbőlm az Imaórák Könyvéből és a Zsoltárok Könyvéből.

Mi úgy olvassuk szájunkkal az imákat – és így tanulunk meg imádkozni – mintha az első osztályban lennénk. Az ember szájával elindul ezzel az imádsággal, és addig emelkedik az imádságban, amíg isteni látomásban nem részesül. Most, az imádságról beszélve, az imádság fokozatairól fogunk beszélni, úgy, ahogyan azt a Szent Atyák tanítják.

Amikor nyelvünkkel, szájunkkal és ajkainkkal imádkozunk, az ima legalsó fokán állunk. A nyelvvel és szájjal végzett imáról, át kell térnünk az elme imájára, mert lelkünknek két uralkodó része van, az elme és a szív, ahogyan Damaszkuszi Szent János is tanítja Dogmatikájában.

Az elme folyamatosan gondolatokat fakaszt. Az agy az értelem eszköze, viszont a szív az érzékek eszköze, a lelki érzékek eszköze. Mert hol érzed először örömet, keserűséget, félelmet? Nem a szívedben? Látod, hogy a lélek érzése a szívedben található?

Tehát a következőket szeretném mondani. Mikor szájunkkal imádkozunk, az imának még csak a kezdetén vagyunk. Ha pedig én szájjal mondok egy imát: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, irgalmazz nekem bűnösnek”, vagy „Mi Atyánk”, „Istenszülő Szűz…!” vagy bármelyiket, és ha azt elmémmel is megértem, akkor az már nemcsak a száj imája, hanem átmegy egy másik fokra, nevezetesen az elme imádságára.

Viszont ha ezt az imádságot, amelyet szájammal imádkozok és elmémmel megértek, szívem érzéséig elhat – hogy szívem is érzi azt – akkor az már a szív imájává vált, ami egy még magasabb fokozat. Hallgasd csak, mit mond Szent Pál Apostol: Inkább akarok szólni öt szót az egyházban elmémmel, mint tízezer szót nyelvemmel. (1Kor14,19) Hallottátok, hogy mennyivel magasabb az elme imádsága, a nyelv imádságánál? Az Apostol kijelenti, hogy inkább akar öt szót imádkozni elméjével az egyházban, mint tízezer szót a nyelvével; mivel az elme imádsága sokkal magasabb rendű, mint a nyelv imája.

De vajon az elme imádsága, tökéletesnek mondható-e? Nem! Az elme imája sem tökéletes. Az elme imádságát az isteni Szent Atyák, alig nevezik fél imádságnak, vagy egyszárnyú madárnak, vagy egylábú imának, mert az elme imádsága sem tökéletes. Szüksége van még valamire. Ezt az imádságot az elme megértésétől a szív érzéséig kell vezetnünk.

Amikor imádkozunk nyelvünkkel, értjük az elménkkel és szívünkkel érezzük az imát, gömbölyűvé válik, kikerekedik az imádság lelkünk mozgásában. Ez az imádság már sokkal tökéletesebb, és a szív imájának nevezzük.

Most lehet, hogy megkérdezitek: A szív imája a legmagasabb szint? Nem! Ennél vannak sokkal magasabb szintek is. De a szív imádságáról mondja Szíriai Szent Izsák, hogy ahhoz, alig jut el tízezerből egy ember. Viszont arra a fokozatra, amely a szív imája fölött van, alig jut el nemzedékenként egy ember; ennyire magas ez a fokozat, amely túlszárnyalja a szív imáját. Melyek azok a fokozatok, amelyek felette állnak a szív imájának?

Az első, az önmagától működő imádság. Miért hívják így? Miután megerősödött az imádság a szívben – azaz a Jézus-ima – egy bizonyos idő elteltével, a szív akkor is imádkozik, amikor a nyelv hallgat. Erről van szó a Bibliában, az Énekek Énekében: Alszok ugyan, de a szívem virraszt. (Én 5,2) Tudod akkor, hogy milyen a mi imádságunk? Mint amikor felhúzol egy órát, ami aztán magától működik.

Ezen a fokon jutsz el arra a szintre, amelyről a nagy Pál Apostol modja: Szüntelenül imádkozzatok (1Tessz 5,17). Úgy tűnik, hogy itt Pál Apostol valami olyat kíván tőlünk, amely meghaladja erőnket. „Hogyan imádkozzak szüntelenül? Aludnom is kell. Hogyan tudnék imádkozni evés közben? Emberekkel is kell beszélgetnem. Hogyan tudnék eközben imádkozni?” Tudsz imádkozni, ha akarsz!

Az az ember, aki eljutott az önmagától működő imádság szintjére, legyen bárhol is, szíve szüntelenül imádkozik. Legyen akár repülőn, vonaton, gyárban, állomáson, úton, vagy alvás közben, mégis, szíve szüntelenül imádkozik. Amikor az ember imája eléri, hogy az „önmagától működő” legyen, az ember egész élete folytonos imává válik. Végezhet ő bármely tevékenységet, mégis imádkozik szüntelen.

Az apostolok semmi olyat nem tanítottak, ami meghaladná erőnket. Amikor Szent Pál Apostol azt tanítja, hogy szüntelenül imádkozzatok (1Tessz 5,17), akkor az önmagától működő imára gondol. Az ilyen ember, amikor eszik, szíve szüntelenül imádkozik, amikor beszélget az emberekkel, titokban van egy másik szája: a Szent Lélek tüzes szája, az ő szívéből. Ezzel a szájjal beszélget Istennel. Ez a száj, a „Lélek szája”, ahogyan Nagy Szent Vazul nevezi. Egy ilyen ember, aki rendelkezik az „önmagától működő imádsággal”, bármit is tesz, szíve imádkozik. Ez az imádság negyedik foka.

Van egy ennél magasabb fok is, a látó imádság. Melyik is ez? Hallottál Nagy Szent Antalról? Egyiptomban, a Théba hegyéről – ahol élt – elméjében elment egy másik nagy remetéhez, Szent Amóniuszhoz. Amóniosz éppen távozóban volt már ebből az életből, lelkét angyalok vitték az égbe. Erre Szent Antal mélyen meghajolt. Megkérdezték tőle szerzetesei: „Atya, miért hajoltál meg?” Mire ő azt válaszolta: „Testvérünk, Amóniosz, az ég és föld nagy oszlopa, most ment fel az égbe, és én hódoltam az ő lelkének”.

Nagy volt a távolság Szent Antal és Szent Amóniosz között, mégis látta Antal Atya, hogy Amóniosz lelkét miként viszik az angyalok a mennybe, amikor lelke távozott testéből. Ezt nevezzük a jövőbe látó, vagy elmével Istent előre meglátó embernek!

Mikor eléri az ember, hogy Istent előre látó legyen, akkor bírja a „látó”-nak nevezett imádságot. Az ilyen ember olyan felemelkedett állapotban van már elméjében, hogy képes meglátni, hogy mennyi démon és angyal van közöttünk. Látja mindegyiket. Azt is látja, aki megtisztította a szívét és látja bármelyikünk gondolatait is. Olyan tisztává válik az ilyen ember elméje, hogy képes megmondani, hogy mit gondol az egyik és mit a másik. Tudja mindenki gondolatait. Ez történt Jézus esetében is: Tudván az írástudók és farizeusok gondolatait, azt mondta: Miért gondoltok rosszat szívetekben? Mit könnyebb mondani? Kelj fel, vedd ágyadat és járj? Vagy pedig: megbocsáttattak bűneid? (Mt 9,4-5) Jézus rájuk tekintett és meglátta az ő gondolataikat.

Tehát erre a szintre az az ember jut el, aki rendelkezik az önmagától látó imádsággal. Ismeri a jelenlevők gondolatait. Látja a rossz lelkeket, látja az angyalokat, és mindazokat, akik gondoskodnak üdvösségünkről.

De még ennél is magasabb szint az imádságban, a hatodik: ima elragadtatásban, vagy ámulatban. Ez által, az ima ideje alatt, az ember elragadtatik elméjével a mennybe, az arca olyan lesz, mint a tűz, kezei és újjai, mint tüzes fáklyák, már nem is a földön van elméjével, hanem a mennyben.

Az utolsó, amely még az elragadtatásnál is magasabb, az a lelki imádság. Ez a hetedik. A lelki imádságot, már nem is imának hívják. Ez az ima – minden isteni Atya szerint – egyenlő a lelki látással és a Mennyek Országával. Hasonlóképpen mondja Szíriai Szent Izsák is.

Tehát a lelki ima, túlmutat az imádság határain. Ez az ima, egy természetű Istennel. Ez az, amit a nagy Pál Apostol is látott: Tudok egy bizonyos embert, aki tizennégy éve, elragadtatott a harmadik égig, és olyan szavakat hallott ott, amelyeket lehetetlen az embernek kiejtenie a száján. Testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom. Isten tudja! (2Kor12,2-4)

Pál nem tudja, hogy hogyan történt, mert ebben a lelki imádságban az ember elméje már nem az ő ereje szerint működik. Hanem elvetik a Szent Lélek ereje által, és a mennyei dicsőségbe vitetik és nem tud azon elmélkedni, amin ő személy szerint akar. Az ember elméje elvitetik nagy felfedezésekre a pokolba, az égbe, ahová éppen akarja őt a Szent Lélek vinni. Ez az ember nagy leleplezéseket visz végbe, és amikor magához tér, nem tudja, hogy mindez testbe-e, vagy testen kívül történt-e meg vele, amint azt Pál Apostol példája is mutatja. Ez a legmagasabb szintű imádság, amiről azt mondja az isteni Szíriai Szent Izsák Atya, hogy „ilyen leleplezésre, alig válik méltóvá nemzedékről nemzedékre egy ember”. Egy nemzedékben, alig találsz egy ilyet.

Miért is beszéltem el nektek, az imádság ezen fokozatait? Az imádságban megvan mindhárom általános fokozat: a száj imádsága, az elméé és a szívé. A többi közbeeső szintek úgy vannak közéjük kötve, mint a létra fokai, amikor felmászol rá. Egy tökéletesen imádkozó ember, az ima mindezen fokain átmegy. Isten kegyelmével. De ezekre a fokokra felmászni, nem az ember erejétől függ, az emberé csak a törekvés. A törekvés pedig abban áll, hogy akarjon imádkozni Istenhez, amennyire csak tőle telik, viszont ennél magasabb szintű imára csak Isten kegyelme képes méltatni az embert.

Tehát ezekben az imákban, az elmének egyesülnie kell a szívvel. Ez az elme imádsága a szívben és egy tiszta szív imája. De tudjátok meg, hogy az elme leszállván a szívbe, két vámon megy keresztül, vagy akadályokon, hogy egyesüljön a szívvel. Melyek ezek a vámok? Először is a képzelet vámja, a második pedig az értelem vámja a szív kapujában.”

Az istentiszteletek szokásos kezdő imái

Mennyei Király, Vigasztaló, * igazságnak Lelke, * ki mindenütt jelen vagy * és mindeneket betöltesz, * minden jónak kútfeje * és az életnek megadója, * jöjj el és lakozzál mibennünk, * és tisztíts meg minket minden szennytől, * és üdvözítsd, Jóságos, * a mi lelkünket!

Szent Isten, szent Erős, * szent Halhatatlan irgalmazz nekünk! (Háromszor.)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, * most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! * Urunk, tisztíts meg bűneinktől! * Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! * Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket * a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, * most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, * szenteltessék meg a te neved, * jöjjön el a te országod, * legyen meg a te akaratod, * amint a mennyben, úgy a földön is. * Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, * és bocsásd meg vétkeinket, * miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; * és ne vigy minket kísértésbe, * de szabadíts meg a gonosztól.

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Uram, irgalmazz! Tizenkétszer. Dicsőség. Most és.

Jertek, imádjuk * a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, imádjuk Krisztust, * a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, boruljunk le, és imádjuk magát Jézus Krisztust, * a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!

50. zsoltár

Könyörülj rajtam, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, * és könyörületed sokasága szerint töröld el gonoszságomat!

Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, * és bűnömből tisztíts meg engem!

Mert elismerem gonoszságomat, * és bűnöm előttem vagyon mindenkoron.

Egyedül neked vétettem, * és gonoszt előtted cselekedtem.

Hogy igaznak találtassál beszédeidben, * és győzelmes légy, midőn ítéltetel.

Mert íme, vétekben fogantattam, * és bűnökben fogant engem anyám.

Mert íme, az igazságot szereted, * a te bölcsességed titkos és elrejtett dolgait kinyilatkoztattad nekem.

Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek!

Add, hogy örömöt és vígasságot halljak, * és örvendezzenek megalázott csontjaim!

Fordítsd el orcádat bűneimről, * és töröld el minden gonoszságomat!

Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, * és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben!

Ne vess el engem színed elől, * és Szentlelkedet ne vedd el tőlem!

Add vissza nekem üdvözítésed örömét, * és uralkodó lélekkel erősíts meg engem!

Megtanítom utaidra a gonoszokat, * és az istentelenek hozzád térnek.

Szabadíts meg engem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene, * és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat!

Uram, nyisd meg ajkaimat, * és szám a te dicséretedet fogja hirdetni!

Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna, * de az égő áldozatokban nem gyönyörködöl.

Áldozat Istennek a kesergő lélek, * a töredelmes és alázatos szívet, ó, Isten, nem veted meg!

Cselekedjél, Uram, kegyesen jóakaratodból Sionnal, * hogy épüljenek Jeruzsálem kőfalai!

Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, * az ajándékokat és égőáldozatokat, * akkor tesznek oltárodra borjakat.

Részletek Hitvalló Szent Maximos: Fejezetek a szeretetről című könyvéből

„Aki az istenismeretre méltónak bizonyult, és a szeretet által eljutott annak világosságára, azt nem fogja megzavarni soha a hiúság démona. Aki ellenben erre az ismeretre még nem bizonyult méltónak, azt a hiúság könnyen elragadhatja. Ha viszont az ilyen ember minden cselekedete során Istenre tekint, és mindent Miatta tesz, akkor Istennel könnyedén elkerülheti azt.” (15.oldal)

Ha az Isten szerinti szeretettől nem akarsz eltérni, ne hagyd testvéredet az általad okozott bántalommal nyugovóra térni, és te se feküdj le megbántottan. Hanem „menj, békülj ki testvéreddel, azután jöjj” (Mt 5,24) és tiszta lelkiismerettel, kitartó imádságban ajánld fel Krisztusnak a szeretet ajándékát.” (17.oldal)

„Ha valaki a Lélek összes ajándékának birtokában van, de szeretete nincs, nem használ neki semmit – amint az isteni Apostol mondja. Mekkora buzgóságot kell tehát tanúsítanunk, hogy eljussunk erre a szeretetre!” (17.oldal)

„Még nem tökéletes a szeretet abban, aki továbbra is az emberek véleményéhez igazodik, akik egyeseket szeretnek, másokat gyűlölnek ezért vagy azért, vagy ugyanazt a valakit olykor szeretik, máskor gyűlölik ugyanazon okok miatt.” (21.oldal)

„Aki nem veti meg a dicsőséget és a gyönyört és azt, ami ezeket gyarapítja, valamint ami általuk keletkezik: a pénzszeretetet, az képtelen az érző lélekrész indulatait kiírtani. Aki pedig ezeket kiírtani nem képes, nem találhat rá a tökéletes szeretetre.” (23.oldal)

„Aki igazán szereti Istent, az teljesen zavartalanul imádkozik, és aki teljesen zavartalanul imádkozik, az szereti igazán Istent. Tehát nem zavartalan az imája annak, akiek szellemét valamely földi dolgok kötik le.” (31.oldal)

„Ha valaki szeret valamit, ahhoz minden körülmények között ragaszkodik és minden akadályt elhárít, ami ettől őt megfoszthatná. Aki pedig Istent szereti, gondot fordít a tiszta imára, és eltávolít magából minden szenvedélyt, mely ebben akadályozhatná.” (33.oldal)

A TÉKOZLÓ FIÚ VASÁRNAPJÁN SZOMBATON AZ ELŐESTI NAGYVECSERNYÉN (2020.02.08)

1. hang. (Részlet a Triódonból)

BŰNTELEN ÉS TERMÉKENY VIDÉK volt rám bízva, * ám bűnt vetettem oda; * sarlóval arattam a restség kalászait, * és kezemmel kötöttem kévébe saját tetteimet, * melyeket szétszórtam a töredelmetlenség szérűjére. * De kérlek téged, öröktől munkálkodó Istenünk, * a te jóságos irgalmad szelével * tisztítsd meg az én tetteim polyváját * és lelkemnek a bűnbocsánat tiszta búzáját add, * s a te mennyei magtáradba helyezz el, * és üdvözíts engem!

ISMERJÜK MEG A TITOK JELENTÉSÉT testvéreim, * mert a bűnből az atyai házhoz siető fiút * a jóságos atya csókkal elébe sietve fogadja * és újból saját dicsőségének jeleit adja meg neki, * és a föntieknek titokzatos örömünnepet készít, * megöletvén a hizlalt borjút, * hogy a mi életünk méltó legyen a feláldozó emberszerető Atyához * és a dicsőséges áldozathoz, * a mi lelkünk Üdvözítőjéhez.

Dicsőség… 2. hang.

Ó, ÉN SZERENCSÉTLEN, * mekkora javaktól fosztottam meg magam, * s milyen királyságtól estem el, én nyomorult! * átvett vagyonomat elprédáltam, * s megszegtem a parancsolatot. * Jaj neked, szerencsétlen lelkem, * most már örök tűzre leszel ítélve. * Azért még véged előtt kiálts fel Krisztus Istenhez: * Mint a tékozló fiút, fogadj be engem, * és könyörülj rajtam, Istenem!

Dicsőség… (saját dallamú) 6. hang.

ATYÁM ÖRÖKSÉGÜL szánt vagyonát eltékozoltam, * az oktalan állatokkal nyomorultan táplálkoztam * és azok moslékja után sóvárogván * az éhségtől gyötrődtem; * de visszatérve a jóságos Atyához * könnyek között kiáltok fel: * Fogadj be béreseid közé, * ki leborulok emberszereteted előtt, * és üdvözíts engem.

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek). Ugyanarra a (6. hangú) dallamra:

AZ ÉN ALKOTÓM és Szabadítóm, Krisztus Urunk, * tetőled születvén, ó Tisztaságos! * emberi testembe öltözött * és Ádámot első átkától megszabadította. * Azért néked, ó Szeplőtelen, * mint Isten Anyjának és valóban Szűznek szüntelenül énekeljük: * Üdvözlégy az angyal köszöntése szerint; * üdvözlégy Királynőnk, * pártfogónk és oltalmunk * és lelkünk üdvössége!

A TÉKOZLÓ FIÚRÓL ELNEVEZETT VASÁRNAP REGGEL (részlet)

Az 50. zs. után:

Dicsőség… 8. hang:

A BŰNBÁNAT AJTAJÁT nyisd meg nékem, életadó, * mert az én lelkem virraszt a te szent hajlékodban, * míg a test hajlékát egészen beszennyezve hordja, * de mint irgalmas, * a te jóságos kegyelmeddel * tisztíts meg engem!

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek):

AZ ÜDVÖSSÉG ÚTJÁT egyengesd nékem, Istenszülő, * mert gyalázatos vétkekkel szennyeztem be lelkemet * és tunyán eltékozoltam egész életemet, * de imádságaid által tisztíts meg engem * minden tisztátalanságtól!

Elővers (6. hang): Könyörülj rajtam Isten nagy irgalmasságod szerint, és könyörületességed sokasága szerint töröld el gonoszságomat!

GONOSZ CSELEKEDETEIMNEK sokaságára gondolván, * én megátalkodott bűnös, * remegek az ítéletnek rettenetes napjától, * de a te jóindulatú irgalmadban bízva * Dávid király szavaival kiáltok hozzád: * Könyörülj rajtam, Isten * a te nagy irgalmad szerint!

A teljes zsolozsma szövege letölthető ezen az oldalon: https://hd.gorogkatolikus.hu/A-zsolozsma-az-egyhaz-imadsaga—2020-februar-3-9-2020-februar-02

Szinaxárion (részlet):

Ezen a napon a szent evangélium példabeszédében szereplő tékozló fiúról emlékezünk meg, akinek emlékét szent atyáink másodikként iktatták be a Nagyböjti Énektárba.

Aki tékozlóként elveszett – akárcsak én is –, az bátran menjen előre!

Isten irgalmának kapuja ugyanis mindenki előtt nyitva áll.

Babilon folyóvizei kezdetű ének (136.zsoltár)

Babilon folyóvizei mellett, /(alleluja!)/ – ott ültünk és sírtunk,/ (ott ültünk és sírtunk)/ midőn Sionra/ emlékezénk,/ (midőn Sionra emlékezénk /alleluja, /alleluja!)

A fűzfákra / függesztettük benne/ hangszereinket! / Alleluja! / A fűzfákra / függesztettük benne / hangszereinket, / alleluja, alleluja! Zengjetek nekünk éneket / Sion énekeiből: alleluja! / Hogyan énekeljük / az Úr énekét / idegen földön. / Alleluja, alleluja!

Ha elfeledlek / téged Jeruzsálem, / alleluja! / Legyen feledve az én jobb kezem, / legyen feledve/ az én jobb kezem! /Alleluja, Alleluja!

Szent Efrém Férfikar. Vezeti: Bubnó Tamás Szergej Jekimov szerzeménye, Szólót énekel: Varga Donát

Nagy Szent Poimén abba (hitvalló, Egyiptomban született, 340-450)

Részletek a Szent Öregek könyvéből, 249-251.oldal

„Egy testvér jött Poimén abbához, és így szólt hozzá: „Abba, sok gondolat támad rám, és veszélybe sodornak.” Erre az öreg kivezette a szabad levegőre, és azt mondta: „Teregesd ki köpenyedet, és fogd be a szelet!” (Péld 30,4). Ő azt mondta: „Nem tudom megtenni.”

Erre így szólt hozzá az öreg: „Ha ezt nem tudod megtenni, akkor azt sem tudod megakadályozni, hogy jöjjenek a gondolatok, de az hatalmadban áll, hogy ellenállj nekik!”

„Poimén abbáról mesélték, hogy amikor az istentiszteletre el akart menni, körülbelül egy órán át ült külön, gondolatait vizsgálva, s így ment aztán el.”

„Egy másik testvér megkérdezte: „Mit jelent az: Rosszért rosszal ne fizess (1Tesz 5,15)?” Azt mondta neki az öreg: „Ennek a szenvedélynek négy fajtája van: az első a szívből származik, a második a látásból, a harmadik a nyelvtől, a negyedik pedig az, hogy a rossz tettet rosszal viszonzod. Ha meg tudod tisztítani szívedet, nem jut el a látásig; ha eljut a látásig, igyekezz nem kimondani; ha pedig kimondod, gyorsan utasítsd el magadtól, nehogy a rossz tettet rosszal viszonozd!”

„Ismét ő mondta: „Az Isten elé borulni, magunkat másokkal össze nem mérni, és saját akaratunkat hátunk mögé vetni – ezek a lélek szerszámai.”

„Ismét ő mondta: „Bármilyen csapás fölött, amely rád tör, a győzelem: a hallgatás.”