Liturgikus ruhákat szenteltünk gyerekek számára

Az elmúlt vasárnap az Alexandriai szent Katalin tiszteletére elvégzett alkonyati zsolozsma és a hittanóra után a jelenlévő gyerekekkel felszenteltük az új minisztránsruhákat. Hat világos és hat bőjti ruha készült el különböző méretekben. Nagyon köszönjük azoknak, akik hozzájárultak a beszerzéshez és a kivitelezéshez. A ruhákat nemcsak Szombathelyen, hanem igény szerint Sopronban és Zalaegerszegen is szeretnénk használni.

Meghívó – Dr.Janka Ferenc előadása

KÉSZ előadás    

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége
Körmendi Csoportja

Szeretettel meghívja Önt és Kedves Családját


Dr.Janka Ferenc
Görögkatolikus pap,
teológiai tanár


A személyes ima tere és ideje
című előadására

2019. november 26-án 18.00 órára

a Polgármesteri Hivatal nagytermébe

A szolgálat gyümölcse a béke.”
(Teréz anya)

Az Istenszülő üzenete

“Gyermekeim, értsétek meg, hogy életetekben a legfontosabb az imádság.”

1983. december 28. Medjugorje

Szombathelyi Kórházlelkészség

Molnár Árpád római katolikus kórházlelkész atya

Elek Antal görögkatolikus kórházlelkész atya

A nap 24 órájában hívható kórházi segélyhívószám: 06 -30/6195474

Egy évvel ezelőtt Vasváron

Vasváron gyűltek össze a szórványban élő görögkatolikusok – 2018.11.24.

Alexandriai Szent Katalin ünnepének előestéjén ismét görögkatolikus szertartást, ünnepi vecsernyét tartottak Nyugat-Dunántúlon, a Vas megyei Vasváron.

Ez már a harmadik alkalom volt, hogy a közelben lakó, sőt távolabbról jövő görögkatolikus testvérek együtt ünnepeltek. Dr. Janka Ferenc atya (Veszprém) vezetésével és Elek Antal diakónus atya (Sopron) szolgálatával végezték a szertartást.

A szombathelyi, jáki, Körmend és Vasvár közelében lakó görögkatolikusok lelkes éneklésébe, imádságába, amely egyúttal a világegyház közös szentségimádásának is része volt, a vasvári római katolikus hívek és az itt szolgáló verbita atyák is bekapcsolódtak. 

A vecsernye előtt dr. Zágorhidi Czigány Balázs történész régészeti séta keretében mutatta be a nemrég feltárt vasvári temetőkápolna ásatási kincseit, illetve a Domonkos Rendtörténeti Gyűjteményt. A szertartás utáni közös ünneplésnek a domonkos kolostor zarándokháza adott otthont. Reméljük, jövőre még többen leszünk!

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/Vasvaron-gyultek-ossze-a-szorvanyban-elo-gorogkatolikusok–2018-november-26

2017-ben is összejöttünk Vasváron

MEGHÍVÓ

2017. október 28-án, szombaton fél 6-kor

Bizánci egyházzenei áhítat

lesz a vasvári plébániatemplomban,

,,AKATISZTOSZ a legszentebb Istenszülőnek”

címmel,

a Görögkatolikus Kamarakórus közreműködésével.

Az AKATHISZTOSZ görög kifejezés, jelentése: nem ülve végzett. Ez a bizánci szertartás egyik gyönyörű, énekelt imádság-füzérét jelöli.

Az esemény délután fél 5-kor kezdődik, a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény megtekintésével, (Vasvár, Kossuth Lajos u.1.) fél 6-kor a Görögkatolikus Kamarakórus bizánci egyházzenei áhítata majd következik a vasvári plébániatemplomban. (Vasvár, Bartók Béla u.3.)

Az Akatisztosz szertartása 6 órakor kezdődik a templomban.

A bizánci rítusú keresztényeknek ez, a Mária tiszteletére végzett imádsága hasonló a latin szertartású katolikusok litániájához, így ezen a szombaton ezt végezzük a Rózsafüzér helyett. A szertartásba bárki bekapcsolódhat a könnyen énekelhető, ismétlődő dallam révén.

és 2016-ban is összejöttünk Vasváron

„Keleti lélekkel, keleti képekkel, keleti énekkel” – Vasvári Görögkatolikus nap 2016. június 7.

A szórványban élő görögkatolikusok számára különösen nehéz, és sokszor kíván áldozatokat a hit közösségi gyakorlása, a távol eső templomok, parókusi központok miatt is. Több helyen szerveznek hát az egy környéken lakók kis közösségi alkalmakat, szertartásokat, mert hitünket igazán méltó módon csak így tudják gyakorolni és megtartani.

Május utolsó szombatján a Vas megyei kisváros, Vasvár centrumában lévő, nemrég felújított, egykori domonkos kolostorban „Keleti lélekkel, keleti képekkel, keleti énekkel” címmel tartott délutánt a görögkatolikus hagyományok iránt érdeklődőknek a győri görög egyházközség.

A kánikulai hőségben a rendház évszázados, hűvös falai kellemes hátteréül szolgáltak az elhangzó előadásoknak, melyekre nemcsak a helybeli római katolikus közösség tagjai, hanem a környéken élő görögkatolikus hívők is örömmel eljöttek. A 25-30 főnyi hallgatóság (Vasvárról, Sopronból, Kőszegről) elsőként Polgári László győri parókus atya szavai alapján ismerhette meg az Istenszülőhöz szóló paraklisz felépítését, gazdag jelképrendszerét, az ima jelentőségét.

Majd Királyné Kocsis Magdolna zenetanárnő, a szegedi parókia kántora tartott zenével illusztrált előadást a görögkatolikus zene gyökereiről, jellegéről, ma is élő változatairól, a különleges módon azonos, ősi szövegekre épülő, mégis egyedi dallamkincsről. És bár hangfelvétel nem készült, a terem zengett a lelkes énekszótól.

Végül Kisléghi Nagy Ádám festőművész, érdemes művész beszélt „Ablakok a mennyre – Az ikonokról festő szemmel” című előadásában az ikonok kialakulásáról, fejlődéséről, sokszínűségéről, magával ragadva a hallgatóságot.

Ezt követően, a délután szerves folytatásaként, hangzott fel a plébániatemplomban az Istenszülőhöz szóló paraklisz, melyet László atya végzett a plébánián szolgáló Ghie Marsel verbita atya és hívei jelenlétében. A kántori szolgálatot Elek Antal, a soproni szórvány közösség kántora végezte. Az esti szentmisén, a római naptár szerinti Úr napja előestéjén, Polgári atya koncelebrált és mondott homíliát, rögtönzött kis görögkatolikus kórusunk pedig Királyné Kocsis Magdolna kántor asszony vezetésével énekelt az áldozás alatt és a mise végén. A nap családias hangulatú agapéval zárult.

A délután és az este egymásra épülve erősítette meg bennünk, szórványban élőkben az összetartozás érzését és szükségességét, valamint hasonló alkalmak megszervezésének igényét más településeken is, hiszen olyan értéket kapunk hitünk által egymástól, melyet meg kell mutatnunk és ünnepelnünk is egyben. Az ez által megtapasztalt kegyelem csak tovább mélyíti e törekvéseinket.

Köszönjük a kezdeményező Kisléghi-Kocsis házaspár gondos szervező munkáját, meleg vendégszeretetét és a tőlük kapott ösztönzést a résztvevők nevében is.

dr. Király Rita

Pünkösd utáni 24.vasárnapi olvasmányok -2019.11.24.

Evangéliumi szakasz: Luk. 8,41-56.

41Akkor odament hozzá egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje. Lába elé borult, úgy kérte, menjen el hozzá, 42mert tizenkét éves egyetlen lánya haldoklik. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta. 43Volt ott egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, de egy sem tudott rajta segíteni. 44Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása. 45Jézus megkérdezte: „Ki érintett?” Mindenki tagadta. Péter azonban így szólt: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös.” 46Jézus azonban megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” 47Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. 48Jézus ezt mondta neki: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!” 49Még beszélt, amikor valaki ezt a hírt hozta a zsinagóga fejének: „Meghalt a lányod. Ne fáraszd tovább a Mestert.” 50Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.” 51Amikor odaértek a házhoz, nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost, meg a lány apját és anyját. 52Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. „Ne sírjatok! – szólt rájuk. – Nem halt meg, csak alszik.” 53Kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54De ő megfogta a kezét, és emelt hangon felszólította: „Leány, kelj föl!” 55Erre visszatért a lélegzete, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56A szülők nem tudtak hova lenni az ámulattól. Megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.”

Apostoli szakasz: Efezusi levél 2,14-22.

„14Ő, a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében, 15a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, 16és egy testben mind a kettőt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte. 17Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távollevőknek, és békét a közellevőknek. 18Az ő révén van mindkettőnknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához. 19Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. 20Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. 21Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. 22Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává.”

“Az élet kihívás – fogadd el!” Teréz anya

Egy asszony nehezen vonszolta magát Pio atyához. „ Atyám, miért vagyok olyan beteges? Harminc éve már, hogy betegeskedem. Igaz, hogy elvégzem a háztartást, de nagyon nehezen.” – „Ez nagy kegyelem – válaszolt az atya -, hogy az Isten kiválasztott a szenvedésre. Két bátyád bűnös életet folytat, többi rokonod sem sokkal különb. Az ő lelki üdvükért vezekelsz még két évig, és azután meggyógyulsz, mert megmentetted ezeket a lelkeket. Minden szenvedés kegyelem, még ha nem is értjük meg mindig. Jobbat és szebbet nem tudunk felajánlani Istennek, mint ha türelemmel és szeretettel elviseljük szenvedéseinket.

Részlet Harmath Károly Pietrelcinai Pio atya című könyvéből, 91.oldal.

„Egyszer az Áthosz-hegyre egy rákbeteg kislány édesapja jött el, akivel előzőleg az orvosok közölték, hogy gyermekének legfeljebb már csak hónapjai vannak hátra. Magával vitte kislányának néhány személyes dolgát, hogy rajtuk keresztül áldást és imádságot kérjen a Jerondasztól a kislányára.

Paisziosz atya így szólt hozzá: „Imádkozni fogok érte, de Önnek mint apának áldozatot kell hoznia, mert egy szeretettből megcselekedett áldozat Istent a megsegítésre „hajlandóbbá” teszi.

Az apa megkérdezte: „Milyen áldozatot hozzak, Jerondasz?”

Paisziosz atya ezt felelte: „A szenvedélyei közül áldozzon fel egyet.”

Mivel a kislány édesapja nem igazán volt lelki ember, ezt mondta: „Nem nagyon tudok bármi szenvedélyt is megnevezni…”

Erre a Jerondasz megkérdezte: „Dohányzik?”

„Igen”, hangzott a válasz.

„Akkor kislánya iránti szeretete miatt hagyjon fel teljesen a dohányzással, s Isten meg fogja őt gyógyítani.”

Megigérte, hogy ezt megteszi, s valóban fel is hagyott a dohányzással. Ezután a kislányánál beindult egy lassú gyógyulási folyamat, s végül teljesen visszanyerte az egészségét. Később az orvosok is megerősítették a teljes gyógyulást.

Egy idő után azonban az apa – valószínűleg időközben megfeletkezett a fogadalmáról – újra elkezdett dohányozni. Ezzel egyidejüleg a kislánynál újra megjelent a rák, s visszaesett korábbi életveszélyes állapotába.

Az apa erre újra felkereste a Jerondaszt a Szent hegyen.

Paisziosz atya szigorú tekintettel és a következő szavakkal fogadta látogatóját: „Ha a szenvedélye fontosabb, mint a gyermekének az élete, én nem tudok magának segíteni. „”

Részlet Áthosz-hegyi Jerondasz Paisziosz: A hészükhaszta lelkiség békessége című könyvéből, 79.oldal, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2018.

A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek róla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.

Forrás:https://archiv.katolikus.hu/szentek/1125.html

“Minden az imával kezdődik” -Kalkuttai Szent Teréz anya

Benne volt ebbe a liturgiában a falu is.

Alkonyati zsolozsmát és Szent Liturgiát végeztünk frissen felújított Alexandriai Szent Katalin tiszteletére felszentelt temetőkápolnában Zalaegerszeg -Zalabesenyőn 2019.november 23-án. Köszönjük a helyszínt a Zalaegerszegi alpolgármester Úrnak, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő temetőkápolnát remdelkezésünkre bocsátotta. Beszámoló helyett inkább olvassák el Székely János Szombathelyi Megyéspüspök atya lelkigyakorlatos gondolatait a liturgiáról:

„A pap nem főszereplője a liturgiának, a szentmisének. El kell tünnie az örök titok mögött, ami nálánál nagyobb. Szívvel-lélekkel kell ott lennie, egész szívével, de nagyon alázatosan.

Jelenits István atya mesélte el, hogy egy alkalommal biciklitúrát vezetett Erdélybe piarista diákokkal. Egyik este egy kis román faluba érkeztek, és bementek az ortodox templomba, ahol éppen vecsernye volt. Két idős szerzetes volt a templomban, teljes erejükből énekeltek, jöttek-mentek, füstöltek. Rajtuk kívül senki sem volt a templomban. A piarista diákok egy darabig álldogáltak a bejárat körül, lassan kiszállingóztak, és többen megjegyezték, hogy minek végzik a szerzetesek ezt az imát, hiszen üres a templom. Mintha azt mondták volna, hogy minek eljátszani a színdarabot, ha üres a nézőtér.

A modern nyugati ember gyakran nem érti a liturgia igazi titkát. Egy ünnepélyes hittanórának gondoljuk, vagy közösségi összejövetelnek. Az a templom természetesen nem volt üres. Benne volt az Úristen, benne volt az egész világ, benne volt az a falu is. A faluban mindenki tudta, hogy esténként a két öreg szerzetes megy és imádkozik értük is. Vittek is nekik időnként egy-egy csirkét, hogy megegyék és imádkozzanak tovább. Benne volt ebbe a liturgiában a falu is.

Hadd szóljak néhány szót a zsolozsmáról. A zsolozsmának egyik fő célja, hogy az imádság átívelje a napunkat. Az elnevezése – órák, imaórák liturgiája (Liturgia horarum) – is erre utal. A célja a nap megszentelése. A bencés Regula azt mondja, hogy a lelkiélet célja: megtanulni Isten jelenlétében élni. A zsolozsma bekapcsol ebbe az örök isteni jelenlétbe. A zsolozsmában tudatosan lassítunk, mintha egy kicsit megállna az idő, és átlépünk Isten örökkévalóságába. Kilépünk a hasznosság világából. Elsősorban nem azért imádkozunk, hogy a magunk hasznát keressük. Isten nem azért létezik, hogy a mi szükségleteinket kielégítse. Bizonyos értelemben az imádság haszontalan: átlépés az Isten ingyenes világába. Kilépés a hasznosság világából.”

Részlet Székely János püspök atya „Én vagyok az út”, Lelkigyakorlatos elmélkedések című könyvéből, 45-46.oldal.